Arvisura-féle zárnyítás

Mint az köztudott, a zárnyitásnak majd az ezt követő zárcserének azt a speciális és csak a legjobb szakértők által ismert és alkalmazott módját, amikor a zárszerkezet külső, azaz periférikus elemeit nem, csupán a kulcs fogazatainak a leolvasására szolgáló központi magját cserélik ki kulcs használata nélkül, Arvisura zárcserének nevezzük. Az elméleti tudást, nagy ügyességet és leleményességet, továbbá pedig több éves gyakorlatot igénylő kulcs nélküli eljárást a cseremisz (más források szerint manysi) származású mesterlakatos, Arvishura Cherezar dolgozta ki azután, hogy a hajdani Szovjetunióból politikai okok miatt menekülnie kellett, s rövid kanadai tartózkodás után úgy döntött, hogy egy finnugor nyelvű országban telepszik le. Választása Magyarországra esett és egy rövid gyötrelmes, vidéki városokban töltött időszak után odáig vitte, hogy 1988-ban Budapesten, az akkori Majakovszkij (ma Király) utcában nyithatott lakatosműhelyt. Röviddel ezután ismerkedett meg az akkor már nyugdíjas ózdi kohásszal, Paál Zoltánnal, akinek a zárak gyűjtése volt a hobbija - illetve inkább mániának kellene mondani, hiszen az idős vasműves a lakatok, kulcsok, zárak megszállottja volt - mindent tudott róluk, amit a hagyományos mechanikus zárószerkezetekről akkoriban tudni érdemes volt.. Tudásának egy részét átadta Cherezarnak. De a fordulatot nem ez hozta életében, hanem egy különleges megbízás.

Egy akkoriban népszerű napilap főszerkesztője lehorgasztott fejjel baktatott a Maján (a Majakovszkij utcában, ahogy becézve a környékbeliek hívták), amikor arca felderült a a lakatosműhely cégérének láttán: MINDEN ZÁRAT KINYITOK - Cherezar mesterlakatos. Gondja az volt, hogy elvesztette a szerkesztőségi páncélszekrény kulcsát, és hiába kért segítséget a MÚOSZ-tól, nem küldtek neki lakatost. Betért hát Cherezar mester üzletébe és előadta gondját. A szakember nem sokat gondolkozott, bezárta a boltot és a főszerkesztővel elballagott a Corvin áruház mögötti Sajtóházba. Ott a negyedik emeleti irodában annak módja és rendje szerint pár perc alatt kinyitotta a kis hivatali mackót a saját módszerével, amelyeknek alapját Paál Zoltántól tanulta.

A főszer annyira hálás volt a finnugor rokonnak, hogy a tisztes honoráriumon túl is adni akart valamit. Felajánlotta tehát, hogy cikket irat és közöl róla.

Másnap egy fiatal újságíró kereste fel a mestert és hosszú interjút készített vele nem csupán műszaki tudását domborítva kerekre, hanem viszontagságos életét is alaposan kiszínezve. A hét végi, igen olvasott számban megjelent fényképes riport egyszerre közismertté tette Arvishura Cherezar lakatosmestert és az ő speciális zárnyitási technikáját - amelyet ettől kezdve Arvisura-féle zárnyitásként kezdett emlegetni Budapest lakossága. Felívelt az üzlet, a kuncsaftok egymásnak adták a műhely kilincsét, a jó finnugor zárszakértő egyszeriben sztár lett, egyszer még az Ablak műsorába is behívták a televízióba.

Ám a 2000-es évek elején drámai fordulat történt: Cherezar kezét köszvény kezdte gyötörni. Az orvosok ugyan minden megtettek, de ujjainak bámulatos ügyessége odalett. Ám a cseremiszeket kemény fából faragták, hősük is feltalálta magát. Átképezte magát egy rokonnak nem nevezhető szakmára: internetes keresőoptimalizálással kezdett foglalkozni. 2006-ban már ezen a téren is érdemeket szerzett azzal, hogy az első magyar SEO-versenyre benevezve az 5. helyet megszerezte. Versenytársai ámulattal figyelték a szokásostól teljesen eltérő optimalizációs eljárásait. Ezek összességét akkor nevezték el Arvisura-féle linképítő metódusnak, amikor a verseny emléke már szertefoszlott, és jószerével már ők sem emlékeztek arra, hogy akkor nem hitték, hogy ezekkel a fogásokkal eredményt lehetett elérni, úgy vélték, Arvisura csak a Google szeszélyének köszönheti sikerét. Ám a további esztendők tapasztalatai beigazolták a módszer használhatóságát és amikor 2012-2013-ban a Google új keresőalgoritmusai (Pingvin, Kolibri) végképp igazolták az eleinte sokak által megmosolygott kreatív linképítő módszereket, akkor a szakma meghajolt a cseremisz mester nagysága előtt és nevét digitális értelemben felvésték a szakma nagy virtuális aranykönyvébe.

Újabban hírlik, hogy a most már idős mester ezt a szakmát is csak üggyel-bajjal tudja gyakorolni: hályog nőtt szemére, már alig látja az apróbb linkeket. A szűkebb Google+ körökben tömörült SEO-szakmában hozzá közel állók tudni vélik, hogy újra profilváltásra készül. Estéit szerelmes szonettek írásával tölti, élvezettel gyakorolva magyar nyelvtudását.