Zárbetétek karbantartása a télikert nyílászáróiban

A télikert zárbetéteit is cserélni kell

A zárbetétek működő, azaz a kulcs által mozgatott alkatrészeit csak a gyárilag javasolt kenőanyaggal szabad kenni, minden más kenőanyag bevitele káros a szerkezetre.
A lemezkés hengerzárbetétek reteszelő lemezkéit általában 0,13 mm-es sav- és korrózióálló nyomórugók működtetik. A lemezkék horganyötvözetből készült henger réseiben helyezkednek el. A kulcs behelyezésekor a kulcs lépcsőzetei hozzák mozgásba a lemezkéket, amíg beállnak nyitott állapotra. A kulcs kihúzásakor a nyomórugók reteszelő helyzetbe nyomják a reteszelő lemezkéket, az acéllemezkék tehát a horganyötvözetben csúsznak el, súrlódnak.
A télikertek és beépített teraszok zárbetéteiben a horganyötvözet súrlódási tulajdonságai nagyon jók, kenést nem igényel, sőt bármiféle kenés ártalmas! Ártalmas a grafitpor is, mert a levegő páratartalmának hatására a horganyba diffundál, és az alkatrészek méretei megváltoznak. Ennek következtében a lemezkék beékelődnek, és a hengerzárbetét használhatatlanná válik.
A csapos hengerzárbetétek kenőanyaga is a grafitpor a télikertépítésnél használt zárakban. E kenőanyag használata során a reteszelőcsapok nem szorulhatnak be. A grafitport vagy befúvatjuk, vagy a kulccsal visszük a kulcscsatornába. A befúvatás kedvezőbb, mert finoman szétoszlik az alkatrészeken a kenőanyag.
A hengerzárbetétek kulcsával való kenése: szórjunk a kulcsoldal lapján lévő horonyba csipetnyi grafitport, és tegyük a kulcsot a kulcscsatornába. Ismételjük meg, majd néhányszor húzogassuk ki-be a kulcsot, hogy az elzárócsapok palástjára is kerüljön por. Ezután forgassuk a hengert, hogy az elzárócsapok mellett kikerülő por a hengerpalástra is jusson. Különösen téli időszakban fontos a télikertek hengerzárbetéteinek kenése, mert a grafitpor nemcsak a súrlódást csökkenti, hanem megakadályozza a reteszelőcsapok befagyását is.

A kiegészítőzár

A zárszerelés a télikertben is aktuális

A télikertek és beépített teraszok esetében is szükségünk lehet a nyílászárók megfelelő védelmére, ha azok kívülről könnyen megközelíthetőek. Egyetlen zár felszerelése sohasem ad kellő biztonságot, mert az ajtó záródó oldalán az ajtólap magasságának körülbelül a felénél felszerelt zárszerkezet zárópontja annyira távol esek az ajtóküszöbtől, ill. a felső ajtófélfától, hogy segédeszközzel könnyen feszíthető, még akkor is, ha az ajtólap merev. Egyrészt ezért van szükség kiegészítőzárra, másrészt azért is, hogy ne engedje az ajtót deformálni. A kiegészítőzár a főzár hengerbetétjétől eltérő zárlatú legyen, vagyis csak két kulccsal lehessen kinyitni az ajtót.

A kiegészítőzár a három ponton záró zárszerkezetet pótolja. A télikertek és üvegházak esetében ez a legmegfelelőbb megoldás.

Reteszes zárszerkezeten azt értjük, amelynek reteszét csak kulccsal (vagy belülről gomb elforgatásával) lehet működtetni. A bevéső reteszzárat ugyanúgy kell felszerelni, mint a bevéső főzárat. A télikertet a lakástól elválasztó nyílászáró esetében lehet ideális ez a megoldás.

Az ajtó záródó oldalára a kiegészítőzárat rendszerint a főzár felett helyezik el, mert ebben a magasságban esik legjobban kézre nyitáskor, záráskor. Ennek azonban ellentmondanak a szilárdsági követelmények. A támadási erő megoszlása végett törekedni kell az erő egyenlő elosztására. Amennyiben ez nem lehetséges, akkor a kiegészítőzárat mindenképpen az alsó fogópánt közelében ajánlatos elhelyezni. Tapasztalatok szerint ugyanis a betörők rendszerint az ajtó záródó oldalán sokszor a főzár alatt szokták felfeszíteni az ajtót. Mindez egyaránt vonatkozik a kétszárnyú és az egyszárnyú ajtókra.

Ne hagyjuk védtelenül a jól megépített télikertünket, még a tervezéskor gondoljunk a megfelelő zárszerkezetekre.